Ma már nem sírtam, végigaludtam az egész éjszakát. Most nem is vagyok fáradt... Szóval, most be akarom vetni azt a trükköt, hogy: "Amit sokáig nézel, a tiéd lesz!"

Oda fogok menni éppen valakihez aki eszik, és addig fogom bámulni a kajcsiját, amíg nem ad belőle nekem. Jó ötlet, igaz?  Várjunk csak! Ó, most mennem kell, a reggelim a tálkámban! Sziasztok! :)

Nyami, most fogom kapni a vacsimat! 

Én nem nagyon szeretek tanulni trükköket, ugyanis szerintem hülyeség és értelmetlen. Na mindegy, szóval Vanda, a gazdim azzal jött ki az udvarra, hogy: Buksim, gyere, megpróbálom megtanítani neked a pacsizást!

Leült velem szemben és nem tudom mit remélve, de elkezdett tanítani... Csak ültem és néztem őt. Majd abbahagyta a beszédet és a szemembe nézett, látthatta rajtam hogy semmit sem jegyeztem meg az egészből. Felállt és azt mondta hogy látja hogy nekem sincs, és neki sincs kedve ilyen melegben ezt csinálni... Meg hogy semmi baj, és majd máskor. Azzal visszament a teraszra. Én pedig egy gömbtuja árnyékába heveredtem le, és aludtam.

Kaja, ebéd, vacsora, reggeli, étel...

Ha ezeket a szavakat meghallom 2 másodpercen belül ott vagyok a gazdi mellet, és folyatom a nyálamat! Igen, ételmániás vagyok! Van is egy sztorim: 

Ezen a héten volt a gazdim szülinapja, és sütögettünk. Amikor a torta következett ( Nyamm....) én szépen beosontam a házba, és a még meleg, pulton lévő mennyei kajára vetettem magamat. ( Hihi, és senki nem vette észre, hogy a konyhában vagyok ) Kb. 1-2 kg kiló husit benyeltem... ( Finom volt! ) Igazából az a mennyiség még másnapra is elég lett volna. De hát azért amit ma megtudsz tenni (enni) ne halaszd holnapra! Így van...